Bayer kedves

Tulajdonképpen mégiscsak jobban szeretem Bayer Zsoltot, amikor lámpavasozik.

(Igazából gondoltam arra is, hogy lassan négy év távlatából most már igazán elfelejthetném megemlíteni azt a tényt, hogy Orbán Viktor aláírt levélben kérte híveit a Magyar Nemzet előfizetésére, de tekintettel arra, hogy ez a cikk például a Fidesz kampányjelszavával végződik, hát majd ha megbolondultam.)

Amikor negédesen elkezdi vázolni, hogy milyen a jobboldali Magyarország - dolgos, öreg sváb asszonyok, tiszta és tökéletes üzletek, omlós kenyerek, szaftos, mazsolás túró és Kende Pétert utáló benzinkutasok - hát komolyan mondom, elég húzósan rámjön a rosszullét. Persze azért az első gondolatom nem az, hogy a gyalult tököt áruló sváb asszonyok vajon kinek fizetnek személyi jövedelemadót, de azt azért nem értem, hogy egy Auchan felépítését hogy tudja valaki a multinacionális globáltőke sátánisztikus nyomulásaként értelmezni. Persze az erősen felső középosztálybeli Bayer nyilván nehezen tudja elképzelni, hogy nem mindenkinek felel meg az ő életvitele; ez még viszonylag érthető is lenne. Talán kevésbé az, hogy miért akar mindenki mást kiirtani (a cikkben konkrétan csak az önkormányzati képviselőket - örvendetes antirasszista fordulat, hogy legalább az izraeli hadsereg számára rendszeresített, Uzi márkájú géppisztollyal).

Bayer a Fidesz választási szlogenjének előszavaként kizárólag markáns, brutális és szűk látókörű kapitalista-kritikát tud alkalmazni, megpengetve, hogy Magyarország számára abszolút nem kényszer a verseny és a globális folyamatokhoz való csatlakozás. Mindez sajnos valamilyen furcsa véletlen folytán remekül rímel a Fidesz gazdaságpolitikájára, amelynek középpontjában a nehezet (bükkfapörköltet, rozsdásszöges rántott deszkát) vacsorázott közgazdászok hagymázas rémálmaiban még mindig fel-fel tűnő "magyar modell" áll.

Lehet persze, hogy Solymár valóban egy jobboldali, antiglobalista Nirvána, a két utolsó magyarral, "Bayerrel és Huberrel"; nekem azonban mégisincs ennyi bajom a globalista nagytőkével. Pláne, hogy ugyan egyre-másre húzzák fel az üzleteiket, de tekintettel arra, hogy a hatalmat még nem vették át - Bayer szerint ez csak olyan tíz-tizenöt év múlva várható - versenyezni lehet velük is. Az én lakhelyemen, ebben a liberális szívcsakrában például egy germán eredetű multi 500 méteres körzetében 3 kisebb bolt működik, láthatólag tökéletes sikerrel. Mert hát, amíg Bayer Zsoltot diktátorrá nem választja a Klingerhof étterem törzsközönsége, addig mindenki ott vásárol, ahol akar. Az pedig, hogy a multik munkahely-teremtő tevékenysége miért olyan vérlázító szemétség, végképp elfedi a zavarosság fátyla.

Lehet persze, hogy arról van szó: Orbán miniszterelnöksége idején mindenki ingyen zabálhatja majd a túrós batyut meg a pacsnit. Kende Pétert kivéve, természetesen.

Túlreagáltad?

Állati kellemetlen lehet, ha Tamás Gáspár Miklós barmolja le az embert. (Jelen sorok írója még messze-messze túl jelentéktelen ahhoz, hogy ezt egyáltalán el tudja képzelni.) Nem elég, hogy ország-világ előtt olyasvalaki nyilvánítja ki ellenvéleményét, aki tetszőleges társadalmi-politikai témában járatosabb, mint mi - mindehhez még egy rakás sületlenséget is le kell nyelnünk.

Jómagam - bár lehet, hogy ez az első lépés a kőkemény rasszizmus felé vezető úton - azért talán egy fokkal többnek értékelném a kellemetlennél azt, ha felgyújtaná az autómat vagy hazafelé menet fejbe ütne néhány randalírozó huligán - pardon, néhány magáról megfeledkezett fiatal. És persze lehet, hogy valamilyen nem is túlságosan etikai szinten valóban felelős lennék a kialakult helyzetért - száz százalék, hogy tehettem volna többet a rasszizmus ellen. Ettől függetlenül mélységes romlottságomban és előítéletességemben - uram bocsá' - elvárnám, hogy a törvény segítségemre siessen, adott esetben elégtétlelt adjon nekem. Talán ezért nem foglalkoztatnak filozófiaprofesszorokat rendőri minőségben.

Egy magamfajta filozófuspalánta számára ugyanis viszonylag kevés következik abból, hogy a rasszista, előítéletes, posztkolonialista nyugati társadalmak nem hajlandóak elég gyorsan és hatékonyan magukba nézni. Következik például, hogy a társadalom magát felelősnek érző tagjainak minden létező formában fel kell emelnie a hangját a társadalmi igazságosság ellen - nem következik viszont, hogy bárki bárkinek az autóját felgyújthatja igazságtétel címén. Sokkal inkább gondolom azt, hogy az erőszak nem egy legitimálható eszköz, és bolond az, aki feltüzelt, adott esetben kétségbeesett embereket még további autók felgyújtására tüzel. Jómagam természetesen nem várom, hogy az érintetteket Bayer Zsolt javaslatát transzponálva fellógassák mindenféle lámpavasakra - ugyanakkor azt viszont igen, hogy az a gyerek, aki elmegy iskolába, ne egy porig égett épületből jöjjön haza.

Még akkor is, ha a déd- vagy nagyapja személyesen vett részt algír tüntetők legyilkolásában.

Süllyedő minimum

Azért voltaképpen vérlázító, hogy újabban mivel lehetséges tematizálni a magyar közéletet. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség nemrég frakcióvezetővé avanzsált, eddig a Parlamentet csak jelzésszerűen látogató képviselője bedobott a köztudatba egy törvényjavaslatot, amelyet szemlátomást valamelyik régebbi kampánybeszédéből ollózott össze - és ez az iromány, amely merőben új dimenzióba helyezi a salátatörvény fogalmát, hirtelen a közbeszéd metafizikai centrumávává válik, mindenki ehhez viszonyítja magát; művelt társalgás ma már nincs a garanciatörvény legalább jelzésszerű érintése nélkül, pedig ma még csak hétfő van és Áder János, Harrach Péter és társai még csak pénteken nyújtották be a javaslatot.

Azért ha legalább egy pillanatra átlátunk a vérködön, akkor azért realizálhatjuk: viszonylag ritkának tekinthető, hogy választási kampányszövegekkel - pláne törvényjavaslat formájában formájában - foglalkozzon a Parlament. Talán mégse volt olyan bölcs dolog Gyurcsány Ferenc részéről olyan nagy sebbel-lobbal odatódulni a frakcióvezető-helyetteshez; több méltóságot és józan észt sugallt volna, ha megvárja, amíg legalább szünet lesz - elvégre alighanem ha vécére kell mennie, azt sem intézi el ott helyben, a miniszterelnöki székben. Az ilyesmire is megvan az alkalmasabb pillanat.

Mindenesetre most már egy kicsit későn hápog Hiller István, hogy a Fidesz ebbe a soron kívüli kampánybeszédbe nem foglalta bele az MSZP javaslatait; naná, majd a választások éjszakáján a Millenárisban is biztos életnagyságnál öt-hatszor nagyobb Szekeres Imre-fotók alatt tartják majd a gyorsértékeléséket. Mindenesetre ebből a budiból egy kicsit nehéz lesz kikapaszkodni, talán a csukafejes előtt lett volna érdemes gondolkodni kicsinység.

Áljavaslat egy valódi problémára

Gusztos Péter az SZDSZ vasárnapi sajtótájékozatójékoztatóján azt javasolta: szüntessük meg az egyházak hitéleti támogatását, a nekik nyújtott, teljesen alaptalan kedvezményeket (például az egyházi személyek illetékmentességét) - az állam a közfeladatokat támogassa, ugyanazzal a normatívával, ahogy mondjuk egy önkormányzatot vagy másik civil szervezetet támogatna. Ha kell, akár a Vatikáni Szerződést is felül lehetne bírálni. Ugyanakkor a mostani kétszer egy százalékos személyi jövedelemadó felajánlást az SZDSZ összevonahtóvá tenné; sőt, a nyugdíjasoknak is lehetővé tenné, hogy valamiféle átlagos összeg felett ők is rendelkezzenek minden évben. (Mindenehhez egy sokszorosan bárgyú kampányoldal is társul, ha valakit éppen érdekel.)

A Try-san, mano-san és a politika ugyan próbált rákérdezni, hogy mégis hogy képzelik ennek a javaslatnak a realitását, de Gusztos Péter csak nagyra nyitotta ártatlan, barna szemeit, és kijelentette: hát miért ne lenne ennek realitása, ez egy sima államközi szerződés, bármikor felül lehet bírálni.

Ja. Magyarország pedig az az ország, ahol ilyesmit kampányidőszakban szokás átnyomni. Félreértés ne essék, abban mindenképpen igaza lehet az SZDSZ-nek, hogy Magyarországon a népszavazásokon jelzett gigantikus mennyiségű keresztény leginkább csak papíron létezik; ha azt vesszük, hány embert tudnak megmozgatni az egyházak, hát ennek a számnak csak a töredéke lehet igaz. Ugyanakkor az teljesen világos, hogy ennyi idővel a választások előtt a koalíciós partnerben egyszerűen nincs meg a bátorság ahhoz, hogy szembe merjenek menni az egyházakkal. Na nem mintha ennek olyan sok racionális alapja lenne, hiszen borítékolható, hogy az egyházak mely párt mellett fognak már megint kampányolni - egyszerűen csak arról van szó, hogy az MSZP még a ciklus közepén se a fene nagy karakánságáról ismert, választások előtt pedig leginkább a "nyámnyila, cidriző, gatyába trottyantó spenóthuszár"-szindróma tör ki rajtuk (csak hogy egy kis Wodehouse-t is idézzünk).

Persze az is teljesen nyilvánvaló, hogy az SZDSZ-re is azért jön rá mindig ilyentájt a brainstorming, mert szeretnék érzékeltetni a választóikkal: ők a liberális párt. Ciklus közben , amikor tétje is van a dolognak, ugyanis ők is hajlamosak bizonyos... pragmatizmusra.

Edd a csirkét!

Madga Sándor csirkét eszik - nem is egyedül, hanem az MSZP agrár és vidékfejlesztési munkacsoportja és egy rakás, ingyenkaja iránt rajongó újságíró társaságában. Persze nem arról van szó, hogy a fent említett úriemberek véletlenül futottak volna össze egy vendéglőben. Nem. Ami itt zajlik, az - legalábbis a politikusok részéről egészen biztosan - egy valódi poltikai állásfoglalás, a nemzetgazdaság érdekében tett gesztus, hazafias kötelességük eleven manifesztációja.

Egyesek a fehérbort hiányolják, pedig tényleg vicces lenne látni, ha mondjuk az asztal sarkán meghúzódó Németh Imre részegen az asztalra borulna, és a személyzetnek kellene őt onnan eltávolítnia. Ehelyett egy kicsit még merevebben ül és egy kicsit még szabatosabban birkózik a csirkecombbal, miközben az arcába villantok. Elég jól kinéző grillcsirkékről van szó különben, jelen sorok írója ugyan sose tud lenyelni egy falatot sem, ha politikusok vannak jelen a teremben - az újságírók nemzeti eledele, a pogácsa természetesen kivétel -, de nem baj, van olyan képviselő, aki szatyorban viszi haza a maradék egy részét.

Kérdéses persze, mennyi a tényleges értelme ennek az akciónak - Magyarországon vagyunk, ahol az emberek egyszerűen imádnak pánikba esni, és szájhagyomány útján terjedő legendák olyan elképesztő súllyal bírnak, ami minden mást elsöpör. Nagyon valószínűtlen, hogy a pillanatnyilag megzuhant csirkefogyasztás hirtelen megélénkül, csak azért, mert az MSZP teljes agrár- és vidékfejlesztési munkacsoportja kész demonstrálni, hogy ő bizony nem fél a megfelelően hőkezelt csirkétől.

Persze a Fidesz démonizáló munkacsoportja sem hagyhatja szó nélkül ezt az alapjában véve ártalmatlan "sajtóuzsonnát" - kiadott sajtóközleményük szerint természetesen csak és kizárólag a luxusbaloldali (hah, micsoda remek új hívószó - állati nagyot melózhatott ezzel a kreatív csapat) kormány felelős a kialakult hangulatért. Még véletlenül sem arról van szó, hogy Magyarországon az átlagember biológiai műveltsége műveltsége megreked a kalandfilmekből beszerezhető információknál (a lexikális tudás oktatásának előnyei ugyebár). Ráadásul, mint már említettük, egyszerűen imádja, ha valamitől rettegni lehet, és ahol naponta derül ki valami egészen elképesztő dolog az amúgy ártalmatlanítható élemiszerekről is. Gondolhatunk itt most az üvegszilánokkal és ürülékkel feldúsított gyógyteára, a mérgező paprikára és kedves társaikra - ezekhez semmiféle újdonsült vírusra nem volt szükség. Nyilvánvaló persze, hogy ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, akkor nemhogy visszaesne, de egyenesen emlekdne a csirkehúsfogyasztás. Csak hogy megmutatassuk, mi az a polgári magyar virtus és mi fán terem kormányba fektetett bizalom.

Amennyiben persze mégsem ez lenne a helyzet, még mindig felelőssé lehetne érte tenni a luxusbaloldali ellenzék sátánis mesterkedéseit.