Egy izmos bukta előszele

Minden bizonnyal gigászi pofárasesés lesz az MSZP sorsa az államfőválasztáson. Az SZDSZ-nek ugyanis egyszerűen nincs rá oka, hogy Szilit támogassa.

A koalíciós partner totális kihagyása a jelölési folyamatból egyértelmű taktikai hibának minősíthető: az MSZP-nek fontosabb volt saját egója, mint egy szolid győzelem - ez nem mellesleg Hiller Istvánt is minősíti. Ezek után most egyoldalúan felszólítani a koalíciós partnert, hogy támogassa az általuk előzetes alkalmatlannak nyilvánított jelöltet óriási arculcsapás.

Ráadásul az SZDSZ-nek is megvan a maga belső ellenzéke, aki messze nem tekinti mindenáron védendő önértéknek az MSZP-vel való koalíciót; márpedig, ha kiéleződik a helyzet, alighanem ők is szavaznak majd - a Szilinél tizennyolc nagyságrenddel alkalmasabb Sólyom Lászlóra.

Ennél még annak is nagyobb valószínűsége van, hogy az ellenzékből sikerül szavazókat megnyerni - ennél többet talán nem is lehet mondani.

Az új nagy öreg

Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy eljön az az idő, amikor Medgyessy Péter valaha is véleményformáló értelmiségi lehet a Magyar Nemezteben?

Természetesen nem a lap pálfordulása a meglepő, hiszen simán benne van a pakliban, hogy az az idő is eljön majd, amikor a mostani Kis Magyar Hodorovszkijból egyszer csak egy őszinte, tehetséges, dinamikus fiatalember lesz, elég lenne csak Kovács Lászlónak visszatérni a hazai politikába. Hanem hogy egy exminiszterelnök ilyen szintén képtelen túltenni magát a saját bukásán. Hogy még mindig nem látja, hogy - nem kis részben saját hibájából - már a ciklus közepén nyilvánvlóvá vált, hogy vele csak veszíteni lehet a következő választásokon. Egy ilyen látványos pofáraesés után átsomfordálni egy olyan véresszájú laphoz, mint a Magyar Nemzet, finoman szólva is ízléstelen egy MSZP-s, listán bekerült parlamenti képviselőtől.

Ha nem célozgatna ő is arra, hogy illegitim volt a megbuktatása, még ezt a köpönyegforgatást is könnyebb lenne lenyelni.