"Egy agonizáló kacsa halálhörgése"

Dávid Ibolya interjúja az Indexen egy tipikus lúzer lassú verbális cihelődése kifelé a politikából. Elég sanszosnak látszik, hogy az MDF valóban kizúg a tavasszal a Parlamentből. Miért is?

First of all, az MDF már ebben a ciklusban is tényleges politikai súlya felett indult a Parlementben - akkor még a fideszmatematika ugyanis a szövetségnek kedvezett. Most, négy évnyi folyamatos cseszegetés után aligha van olyan logarléc a Fidesz-székházban, amelyik azt mutatná: megéri együttműködni az MDF-fel. Dávid elég jó érzékkel fogt fel, hogy a Fidesszel való szoros együttműködés felfedheti, hogy pártjának lényegében nincs saját, átfogó politikája van - a normalitás folyamatos hangsúlyozása pedig inkább gyanús, mint meggyőző. A párt önálló akciói - például médiaügyekben - kifejezett betartást jelentettek a nagyobbik ellenzéki pártnak.

Más kérdés persze, hogy önálló jobboldaliságot demonstrálni ma Magyarországon nem nagyon lehet. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy ez a fogalom némi hónaljszagú komcsizáson kívül az égvilágon semmit nem jelent - a sors iróniája, hogy mindez valami rózsaszín, ködös, kommunisztikus felhangokkal dúsított kommunikációs katyvaszból árad elő. Váltsuk le a csaló, nemzetietlen, keresztényellenes, balliberális luxuskormányt, konzultáljunk az EMBEREKKEL, legyen kolbászból a kerítés, húzzuk karóba Kovács Lászlót - ez azért nem kifejezetten az az ideológiai közeg, amiben könnyű önálló gondolatokat artikulálni. Tegyük hozzá gyorsan: Dávid maga személyesen is hozzájárult ezeknek az állapotoknak a kialakulásáért; aki látta őt négy éve a TV2-n magából kikelve rikácsolni, az aligha szavaz rá még egyszer az életben.

Érdemes azt is észrevenni, hogy ez a nagy megosztósdi, az ország kettévágása, amelynek gyümölcseit egy alternatív választási eredmény esetén az MDF is szívesen szüretelte volna, azt eredményezi, hogy az szavazók sokkal kevésbé érzékenyek a finom felhangokra és sokkal inkább nézik, hogy ki az, aki képes pépesre verni az ellenséget. Nagyon nagy kérdés, hogy egy ilyen mélységesen lejáratott párt, mint az MDF, képes lesz-e most azt elhitetni az emberekkel, hogy most már neki is elege van a folytonos hisztériakeltésből - és nem csak azért, mert a hisztéria heve most már a számára is kedvezőtlen irányba áramlik.

Remélhetőleg egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy az MDF alternatív politikát lényegében nem kommunikál. Amit kommunikál, az valami diszkréten homo- és xenofób, nosztalgiázós bullshit - márpedig ebben a Semjén-Harrach-Kövér trió még sokáig verhetetlen lesz ebben a hányásszagú magyar közéletben.