Bayer kedves

Tulajdonképpen mégiscsak jobban szeretem Bayer Zsoltot, amikor lámpavasozik.

(Igazából gondoltam arra is, hogy lassan négy év távlatából most már igazán elfelejthetném megemlíteni azt a tényt, hogy Orbán Viktor aláírt levélben kérte híveit a Magyar Nemzet előfizetésére, de tekintettel arra, hogy ez a cikk például a Fidesz kampányjelszavával végződik, hát majd ha megbolondultam.)

Amikor negédesen elkezdi vázolni, hogy milyen a jobboldali Magyarország - dolgos, öreg sváb asszonyok, tiszta és tökéletes üzletek, omlós kenyerek, szaftos, mazsolás túró és Kende Pétert utáló benzinkutasok - hát komolyan mondom, elég húzósan rámjön a rosszullét. Persze azért az első gondolatom nem az, hogy a gyalult tököt áruló sváb asszonyok vajon kinek fizetnek személyi jövedelemadót, de azt azért nem értem, hogy egy Auchan felépítését hogy tudja valaki a multinacionális globáltőke sátánisztikus nyomulásaként értelmezni. Persze az erősen felső középosztálybeli Bayer nyilván nehezen tudja elképzelni, hogy nem mindenkinek felel meg az ő életvitele; ez még viszonylag érthető is lenne. Talán kevésbé az, hogy miért akar mindenki mást kiirtani (a cikkben konkrétan csak az önkormányzati képviselőket - örvendetes antirasszista fordulat, hogy legalább az izraeli hadsereg számára rendszeresített, Uzi márkájú géppisztollyal).

Bayer a Fidesz választási szlogenjének előszavaként kizárólag markáns, brutális és szűk látókörű kapitalista-kritikát tud alkalmazni, megpengetve, hogy Magyarország számára abszolút nem kényszer a verseny és a globális folyamatokhoz való csatlakozás. Mindez sajnos valamilyen furcsa véletlen folytán remekül rímel a Fidesz gazdaságpolitikájára, amelynek középpontjában a nehezet (bükkfapörköltet, rozsdásszöges rántott deszkát) vacsorázott közgazdászok hagymázas rémálmaiban még mindig fel-fel tűnő "magyar modell" áll.

Lehet persze, hogy Solymár valóban egy jobboldali, antiglobalista Nirvána, a két utolsó magyarral, "Bayerrel és Huberrel"; nekem azonban mégisincs ennyi bajom a globalista nagytőkével. Pláne, hogy ugyan egyre-másre húzzák fel az üzleteiket, de tekintettel arra, hogy a hatalmat még nem vették át - Bayer szerint ez csak olyan tíz-tizenöt év múlva várható - versenyezni lehet velük is. Az én lakhelyemen, ebben a liberális szívcsakrában például egy germán eredetű multi 500 méteres körzetében 3 kisebb bolt működik, láthatólag tökéletes sikerrel. Mert hát, amíg Bayer Zsoltot diktátorrá nem választja a Klingerhof étterem törzsközönsége, addig mindenki ott vásárol, ahol akar. Az pedig, hogy a multik munkahely-teremtő tevékenysége miért olyan vérlázító szemétség, végképp elfedi a zavarosság fátyla.

Lehet persze, hogy arról van szó: Orbán miniszterelnöksége idején mindenki ingyen zabálhatja majd a túrós batyut meg a pacsnit. Kende Pétert kivéve, természetesen.