2005-01-17

A hagyomány csapdája

Seres László remek cikkben foglalja össze a melegházasság mellett és ellen felsorakozott érveket; állást azonban - nagyon helyesen - nem foglal; így az írás remek háttérül szolgálhat saját álláspontunk kialakításához, finomításához.

Semjén Zsolt nemes egyszerűséggel bűnnek tartja a homoszexualitás; persze azért elfogadja, hogy van. Ennek megfelelően, s a slipery sloap-elmélet szellemében azt mondja: a melegházasság hamarosan utat nyithatna a többnejűség és egyéb nem kívánatos házassági formák irányába is.

Az érvelés mögött az áll, hogy a konzervatív álláspont szerint - amit az Alkotmánybíróság egy korábbi ítélete is alátámaszt - a társadalmi normák kikristályosodtak, egyszer s mindenkorra eldőlt, hogy mit tartunk kívánatosnak és mit nem. A homoszexuálisok házasságát pl. nem tartják kívánatosnak, ahogy a többnejűséget sem.

Kérdés persze, hogy van-e joga az államot irányító politikusoknak saját ízlésük szerint formálni az országot - annak lakosaina határozott akarata ellenére. A házasság, és ez nagyon fontos, a két érintett kivételével senki másnak nem okoz kárt és nem hoz hasznot; egy egyszerű, sima módja annak, hogy együtt élni kívánó párok egymással polgárjogi szerződést kössenek, ami bizonyos jogkedvezményekkel is jár, nagyban leegyszerűsíti pl. az öröklést.

Nehéz elfogadni azt az állítást, hogy a házasság elsődleges célja a gyermekek felnevelése. Ennek következetes alkalmazása esetén ugyanis nem ártana valami szankciót kidolgozni a bizonyos idő után gyermeket nem produkáló házaspárokra; sőt, meddő házasságok megalapítását eleve meg kellene tiltani. Na meg örökbefogadás is létezik a világon.

A világ konzervatív fele erre persze elszörnyedve hördül fel, tiltakozva az ellen, hogy rendellenesen élő emberek gyerekeket neveljenek saját deviancájukra. Ezek az emberek valószínűleg soha nem voltak még nevelőotthonban; ha lettek volna, nem gondolnák, hogy melegnek lenni rosszabb, mint érzelmi silányságban felnövő potenciális bűnözőnek vagy prostituáltnak. Ha meleg párok készen állnak arra, hogy szeretetteljes környezetet nyújtsanak egy amúgy szülők nélküli, kilátástalan sorsú kis gyereknek, akkor a melegházasságokat inkább bátorítani kéne - nekik ugyanis tényleg nincs más választásuk, csak az örökbefogadás.

Amúgy nagy valószínűséggel tarthatatlan az az álláspont, hogy a törvények a társadalom végső állapotát hivatottak konzerválni. Ha tömeges társadalmi igény mutatkozik majd a poligámiára, akkor majd annak is teret kell engedni, ahogy most a homszexualitásnak kellene; a törvényhozásnak pedig az lenne a feladata, hogy az ezzel kapcsolatos törvényi garanciákat megteremtse.

Nem is olyan régen a homoszexualitás ellen nagy hévvel fellépő magyar jobboldal képes lett volna egy olyan helyzetbe bekormányozni az országot, ahol bizonyos beláthatatlan jogkövetkezmények kiküszöbölésére óriási voltumenű, rapid törvényhozásra kötelezte volna a magyar országgyűlést. Most nem hajt a tatár, csak a homoszexuális honfitársaink iránt érzett szolidaritás. A trendek (Európában) mindenképpen a liberalizáció irányába mutatnak, érdemes lenne minél előbb lépni nekünk is.