A nemzet eleven egysége

A Heti Válasz hosszas elemzésben veszi sorra a köztársasági elnöki posztra felvetődött neveket; az eszmefuttatás legalább annyira ijesztő, mint amennyire figyelemreméltó.

Elég világosan kiderül belőle ugyanis - és ezzel a magyar politikai realitásokat látva leginkább csak egyetérteni lehet -, hogy nemigen várható politkai konszenzus a köztársasági elnök személyét illetően. Valószínűleg történjék bármi, a Fidesz nem fog olyan jelöltet támogatni, ami a kommunistáknak is megfelel. És ha már úgyis egyszerű többséggel kell dönteni, nem reális az az elképzelés sem, hogy a koalíció majd önmérsékletet gyakorolva olyan elnököt javasol, aki adott esetben nem lesz majd rest nekik is okozni néhány percet.

Mádl Ferencről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg szerepében, nem csúszott vissza vállaltan jobboldali-konzervatív értékrendjéhez, azt nem. Érthetetlen például, hogy egy köztársasági elnöknek miért kell politikai napilapban vezércikket jegyeznie; a kedvezményes honosításról tartott népszavazáson is lehetett volna nagyságrendekkel objektívebb.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy akkor most indokoltan lehetne baloldali-liberális érzelmű jelöltet választani. Épp ellenkezőleg: most lenne itt az ideje annak, hogy minden nehézség dacára megpróbáljanak konszenzusra jutni az ellenzékkel. Egy ilyen gesztusnak még rövid távon is lenne politikai hozadéka, hosszú távon meg talán hozzájárulhatna a "győztes mindent visz" elvének finomodásához.

Mindenesetre aggasztó, hogy a közsszájon forgó nevek közül mennyi az, aki eleve alkalmatlannak tűnik. Szili Katalin a saját pártjával szemben sem volt képes lojálisan és sportszerűen viselkedni; Bárándy Péter az igazságügyi tárcával sem tudott megbirkózni; Gönci Kinga pedig telivér pártpolitikus. Glatz Ferenc maximum annyira számít pártatlannak, mint Mádl Ferenc.

Sólyom László remek jelölt lenne, de, mint a Heti Válasz is írja, a politikai pártok aligha mernének ilyen kikezdhetetlen tekintélyű egyént megválasztani. Vizi E. Szilveszter szintén a jó választások közé tartozhatna, s hadd dobjuk be mi mondjuk Holló András nevét, mint abszolút alkalmas, s ezzel magát nagy valószínűséggel eleve diszkvalifikáló, köztiszteletben álló személyét.