Indulatból odakenve

Eörsi István a Népszabadságban megjelent, Utószó helyett című írásában ismét ostorozni kezdi a kedvezményes honosításról szóló állampolgársági kezdeményezést. Bár sok állításával egyet lehet érteni, összességében véve érthetetlen az indulat, amellyel csapásait osztogatja minden irányba.

Kiderült például, hogy az egész cécóért az Alkotmánybíróság felelős, hiszen hogyan engedhetett egy olyan kezdeményezést pályára, amelyet az állampolgárok illyen kis többsége tudott csak támogatni. Mintha bizony az AB afféle mindenttudó közvéleménykutató-cég lenne, amelyik mindenféle szavazást eleve fölöslegessé tenne, hiszen az általa jóváhagyott kérdések - Eörsi István véleménye szerint - nem csak érvényesen, hanem erdeményesen, nagy arányú támogató szavazattal zárulnának. Az AB természetesen csak arról döntött, hogy ez a kérdés népszavazásra bocsátható-e. (Az eredmények egyébként mintha inkább az AB-t igazolnák: a választópolgárok szemlátomást nem akartak rábólintani egy ilyen, semmiféle garanciális elemet nem tartalmazó kérdésre; nagyon is jól meg tudták tehát ítélni, hogy miről szavaznak.)

Eörsi másik alapvető tévedése, hogy úgy tesz, mintha a népszavazás eredménye azt jelentené: az Országgyűlés nem alkothat törvényt a kedvezményes honosításról. Holott messze nem erről van szó; a népszavazás, ha másra nem, hát arra rámutatott, milyen tarthatatlan a magyar állam jelenlegi viselkedése a határon túliakkal szemben. Bebizonyosodott, hogy végre valódi tettekre lenne szükség, és az ellentmondást is oldani kellene szólamok és a tényleges helyzetek között. Kis János az Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában - példaszerűn objektív érvekkel megtámogatva - nagyon is konkrét teendőket sorol fel: a kedvezményes honosítás korrekt megoldása szerepel a kitűzött célok felett.

Amiben Eörsinek igaza van: az etnikai alapú állampolgárság elfogadhatatlansága, és a magyar jobboldal hazug viselkedése az állampolgárság után. Kár, hogy az e felett érzett felháborodásának mindjárt egy Népszabadság-cikkben kellett hangot adnia. A Népszabadságot ugyanis nem elsősorban a magyar jobboldal olvassa.