Katasztrófaturizmus

Sosem fogom megérteni, hogy lehet valakinek annyira kemény a lelke, hogy halálos nyugalommal elmegy Thaiföldre (Sri Lankára stb.) egy ekkora katasztrófa után. És még ő van felháborodva, hogy az az szemét cunami (tsunami, izlés szerint) csak úgy el akarja söpörni az ő privát szórakozását, amire fél éve gyűjtött. Eszébe sem jut, hogy esetleg segítsen annak a sok rászorulónak, akik mindenüket elvesztették a szökőárban. Nem. Neki most ki kell mennie a katasztrófasujtotta övezetbe, mert ő most jól akarja magát érezni. Eközben Ausztriában több önkormányzat is (magánszeméllyekről nem is beszélve) felajánlotta az újévi ünnepségekre szánt teljes pénzösszeget az eltűnt honfitársaik hozzátartozóinak segítésére.

Itthon még eltűntek sincsenek. Igaz ugyan, hogy kb. húsz személyről nem tudunk semmit egy hete, de ők nem eltűnt személyek, csak nem tudunk velük kapcsolatot teremteni. Oh, je. I love Magyar mentalitás.