Az átlag felettiek támogatásáról

Harrach Péter fideszes országgyűlési képviselő a Népszabadságban Átlaggyerek nincs című cikkében hosszasan érvel amellett, hogy az egyházi iskoláknak miért kellene több támogatást kapniuk, mint az önkormányzatiaknak.

Véleményem szerint ez a koncepció úgy, ahogy van, rossz. Az egyházi iskoláknak semmiféle támogatást nem kellene adni, a szektorsemleges fejpénzen felül - a fenntartói támogatást egy az egyben vissza kellene hárítani az egyházakra. Ha az egyházak ezt nem tudják megfizetni, fizettessék meg ezt azokkal a családokkal, akik ide akarják járatni a gyerekeiket; ha erre nincs érdeklődés, zárják be az iskolát, vagy, ha van rá igény, adják vissza az önkormányzatnak.

Itt lenne az ideje az egyházi finanszírozás radikális újragondolásának. Bár kétségtelen tény, hogy a keresztény egyházak kulturálisan eleve beágyazottak a magyar társadalomba, ezért anyagi összeomlásuk nehezen kezelhető károkat okozna a társadalomban; nehezen látható be azonban, hogy az ennek elkerüléséhez szükséges minimumnál miért kell egy fillérrel is többet adni. Magyarország egy szekularizált állam, amelyiknek így is csak fogcsikorgatva lenne szabad eltűrnie, hogy egyes világnézeteket előnyben részesít másokkal szemben.

Az egyházak eltartása alapvetően a hívők feladata; a keresztény szellemiségű oktatásé, jelentsen az bármit, pláne az lenne. Miért kellene az adófizetők forintjait arra áldozni, hogy egyes iskolákban a biológiát és a magyar irodalmat is keresztény szellemiségben oktassák? Miért a magyar állam feladata, hogy létrejöjjön egy keresztény értelmiség? A hittanoktatás és a hitéletben való megerősítéshez nincs szükség iskolára; jóval kevesebb támogatás is elég volna.

Már csak azért is érdemes lenne átgondolni az egyházi pénzek helyzetét, mert láthatjuk: az egyházak cseppet sem leplezetten politizálnak is, messze nem áll meg tehát az az érv, hogy ezek politikasemleges intézmények lennének, amelyek a Magyar Köztársaság minden polgárát egyformán szolgálnák. Az egyházak - intézményileg - a jobboldali pártok stratégiai szövetségesei, aminek aktív propagandával is hangot adnak. A keresztényi toleranciára jó példa Schulek Mátyás, a Deák téri Evangélikus Gimnázium igazgatója is, aki az Oktatási Minisztérium előtt rendezett tüntetésen pl. ezt nyilatkozta:

"Talán az a baj az egyházi iskolákkal, hogy nem nyájembereket, nem konzumidiótákat és plazacicákat nevelnek, és az ott képviselt értékrend szétterjedhet az országban."

Magyarán a többi iskola - akikkel "nincs baj", idiótákat képez; magyarán a keresztény értékrend az egyedüli elfogadható Magyarországon. Valószínűtlen, hogy Schulek Mátyás nyíltan vállalt elveit ne érvényesítené az iskolában is (ezt személyes tapasztalaim alapján is meg tudom erősíteni); ez hát az a hozzáállás, amit az adófizetők pénzéből - Harrach Péter érvelése alapján teljesen jogosan - kiemelten támogat a magyar állam.

Érdemes megfontolni azt is, hogy a keresztény egyházak szerint a magyar társadalom túlnyomó többsége keresztény. Mi akadályozza meg ezt az elsöprő többséget abban, hogy vállalkozásokat indítson, azokba tőkével szálljon be, hogy aztán ezek eltartsák az egyházakat? (Az egyházak működésének - még a Harrach Péter által visszasírt feudális időkben, amikre ma már nem igazán lenne szabad hivatkozni - amúgy ez volt a természetes módja.)

Érthetetlen, hogy miért adunk az egyházaknak akár csak egy fillérrel is többet, mint amennyi jár nekik a közfeladatok ellátásáért (az oktatáson kívül többek között még a gyógyítás, a műemlékvédelem is idetartozik), plusz amennyit egy akármilyen civil szervezetnek adnánk. Nem vagyunk a középkorban.