A finnyásság ára

Gyurcsány Ferenc nem ad interjút a Vasárnapi Újságnak, mert nem tud azonosulni annak szellemiségével. Helyes lépés volt ez?

Semmiképpen. Gyurcsány Ferencnek pont azért kellett volna interjút adnia, amiért elutasította azt: mert véleménye szerint a Vasárnapi Újság hangvétele, egyes anyagainak szellemisége sajnos nem teszi lehetővé, hogy azzal bármilyen közösséget vállaljon. Ahogy Orbán Viktornak ugyanezért nem lett volna szabad elmennie, már ha ez lett volna a helyzet; de sajnos nem ez volt, Orbánnak ez volt a kedvenc rádióműsora.

A politikusokat nem lehet egyenlő mércével mérni. Egy baloldali miniszterelnök pont azzal erősíti a Vasárnapi Újsághoz hasonló, szélsőséges műsorok és sajtótermékek szellemiségét, pont azzal járul hozzá hallgatóinak, olvasóinak (a miniszterelnök véleménye szerint mindenképpen) téves meggyőződésének további megerősítéséhez, ha nem áll oda az újságírók elé és nem vállalja a konfrontációt a jobboldal saját pályáján. Veszítenivalója amúgy sem sok van: ha etikátlan kérdésekkel zaklatnák, nyilván fel tudna rájuk készülni, és képes lenne megfelelően kommunikálni a helyzetet; amúgy pedig szorítkozhatna a szilárd tények és saját véleményének egyértelmű, félreérthetetlen közlésére.

Alapvető félreértése a magyar politikának, hogy a sajtó lehet büntetésben. A sajtót tisztelni kellene; az ellenkező táborét a leginkább.