Rossz viccek utózöngéiről

Azért mégiscsak kellemetlen, amikor a politikai blogot vezető egyed szándékosan bújik át egy hír vadul hadonászó karjai alatt (remélem, valaki egy másik blogban külön gyűjti ezeket a képzavarokat), hiszen érzi, hogy ez így, ebben a formában nagyon nem igaz, ugyanakkor annyira vaskos, hogy hazugság se lehet mégse. Úgyhogy megvárja a konkurenciát, aki óraműpontossággal kiröhögi konkurensét, és kiderül, hogy az eredeti cikk igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, és a magyar miniszterelnöknek ismételten sikerült egy jókora bumfordiságot elkövetnie.

Talán mindenkinek, de főleg a szegény, politikai blogot vezető individuumnak könnyebb lenne, ha nem lenne olyan véresen köztudomású, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök szerelmes a saját, amúgy kómaközeliségig bágyadt humorába. Nemrég a feleségét cserélte le volna le (haha), most meg az arab focisták között voltak terroristák, akik ellen a győzelem is szép dolog (ha). És akkor a Mindenható emlegetését a zsinagógában még csak nem is viccnek szánta.

Persze teljesen nyilvánvaló, hogy ebből nem lesz falrengető külpolitikai bonyodalom, lángoló tekintetű arab ifjak aligha kapnak kedvenc szigetelőszalag-tekercsükhöz, hogy egy kis C4-et tekercselve magukra a Miniszterelnöki hivatal elé vonuljanak; jószerével azt se biztos, hogy tudják, hol van Magyarország. Hanem azért a miniszterelnök tudhatná, hogy ő alapvetően mégiscsak miniszterlnök, és nem egy elszabadult tank, amelyik széles mosollyal az ágyúcsöve alatt boldogan törtet előre, árkon-bokron keresztül.