100 mm

Van abban valami ellenállhatatlan, ha egy ellenzéki párt kifelé egységes, mint egy hatalmas gránittömb: nincs az az immár kétségbevonhatatlannak tűnő ügynökmúlt (Szita Károly) felfüggesztett börtönbüntetés (Várhegyi Attila) vagy botrányosan erőszakos közszereplés (Kövér László), amely drasztikus lépésre tudna sarkallni bármely tagjával szemben; és akkor jön egy színtisztán gazdasági kérdés, és rögtön hullanak a fejek.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy Sasvári Róbert, a városháza várostervezési és városképvédelmi bizottságának elnöke, és Juharos Róbert, a jogi bizottság vezetője azért vesztette-e el a pozícióját, mert a telefonfülkéken ingyenesen elhelyezhető reklámok Simicska Lajos cégét komoly versenyhátrányba hozták. A főváros költségvetéséhez mérve valószínűleg elenyésző összegről van szó; maga a probléma sem tűnik olyan égbekiáltóan fontosnak. Az átlagpolgárnak aligha az a legnagyobb problémája, hogy méltányos-e közterület-használati díjat szedni egy, a járda felé kilenc vagy tiezenegy centire belógó reklámtábláért.

A Fidesz mégis prompt reagál, visszahív és lemondásra kényszerít, mintha bizony alapvető polgári értékek kerültek volna veszélybe.

Ha a párt gazdaságiérdeke az elsődleges, lehet, hogy így is van.