A Szita-ügy felülnézetben

Egyre nehezebb hinni Szita Károlynak, amikor azt állítja: nem volt III/II-es ügynök. Ahogy a Népszabadság összeállításából kiderül: kezdetben akár azért is tagadhatott, mert azt ígérték neki, tevékenységének írásos nyomát megsemmisítik. Most, ha valóban ügynök volt, azért tagad, mert ez az egyetlen lehetősége a politikai túlélésre.

Szita Károly minden bizonnyal a magyar közvélemény rövid emlékezetében bízik. Fenyegetőzik ugyan jogi lépésekkel, de egyelőre nincs nyoma annak, hogy ezt valóban megtette volna. Az újabb és újabb bizonyítékokra semmi mást nem mond, csak annyit: nem voltam ügynök. Bízik abban, hogy a magyar közvélemény van annyira megosztott, hogy az ő oldaláról amúgy se adjanak túl sok hitelt a Népszabadság és az Index cikkeinek; a választásokra pedig úgyis elül az ügy. Hiszen ha a kérdés nem kerül bíróság elé, a közvélemény tényleg van annyira megosztott, hogy az ügyben ne legyen lehetséges a közmegegyezés. Nincs annyi cikk, ami után a Fidesz azt mondaná: Szita Károly többet nem Fidesz-tag.

A probléma persze most sokkal összetettebb a kaposvári polgármester múltjának boncolgatásán. Remekül példázza, hogy mennyire működésképtelen a jobboldali antikommunizmusra épülő ideológiája. Már az előző kormánynak is voltak olyan tagjai, akik komoly pozíciókkal bírtak az előző rendszerben is; arra még megvolt a megfelelő ideológia. Az ügynöktörvényt azonban a Fidesz, tizenöt évvel a rendszerváltás után egy látszólag sokkal komolyabb, közjogi szankciókat is tartalmazó tervezettel próbálja meg keresztülhúzni; bízva abban, hogy szavazóik majd elhiszik: azért nem szavazzák meg a kormányoldal javaslatát, mert az nem elég szigorú. Hogy Szita Károly ügyéből ne legyen bírósági ügy, az a Fidesznek létérdeke.

Ha ugyanis a magyar társadalom előbb-utóbb mégiscsak szembenéz a múltjával, és rájön, hogy az előző rendszer működésének elkerülhetetlen következménye volt a mai magyar értelmiségi réteg egy tetemes részének együttműködése, az a Fidesz számára végzetes is lehet. Egyszer s mindenkorra kiderülne, hogy a másik oldal társadalmi illegitimációjának tézise nem létezik, és mindenki ugyanolyan lelkiismerettel szavazhat az egyik vagy másik oldalra.

A politikai szabadverseny nem a Fidesz közege.