Irak és a demokrácia

Végre elérkezett a várva-várt nap sok iraki számára. tizenhat év után először járulhattak az urnákhoz (hogy mennyire nem szeretem ezt a kifejezést!) a szavazópolgárok. Valószínűleg sokan élnek is a lehetőséggel, annak ellenére, hogy 9 öngyilkos merénylet is történt ezen a napon. Az állítólagos nagy részvétel ellenére is kérdéses azonban, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy olyan szavazás, ahol sokan halálfélelmükben nem mentek el szavazni. Most nem csak a szavazás eredménye a tét (sőt, főként nem az), hanem a szavazók száma. Lehetséges ugyanis, amennyiben jogosan elégedettek a megfigyelők, hogy tényleg annyian mentek el minden körzetből (hiszen mind az 5200 körzetben lehetett szavazni), hogy elfogadható lesz minden értelmes ember számára az eredmény (értelmes itt a nem-terrorista ekvivalense).

Igen, ezzel pont azt szeretném mondani, hogy számomra azok, akik saját honfitársaikat gyilkolják halálra, hogy az ő egészen kis érdekcsoportuk érdekeit érvényesítsék országuk nagy többségének akarata ellenében, azokat nem tekintem értelmes embereknek. Tehát a mai napon ez Irak igazi próbája: ellen tud-e állni Az-Zarkavi és társai fenyegetéseinek, mert ha igen, akkor ez igazi alpja lehet egy új demokráciának. Hajrá.