Egy liberális ars poetica

Szép nagy kupac szabad demokrata politikus jegyzi azt a hosszú írást, amely az SZDSZ-t kritizáló "balliberális" médiában az utóbbi időben megjelent állításokat foglalja egységes rendszerbe. Nagy kár, hogy a kérdéses állítások többsége gyakorlatilag teljességgel légből kapott.

Kétségtelen tény, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége sok kérdésben egyáltalán nem hasonlít arra a pártra, amelyik a rendszerváltás elején volt; azt se nagyon lehet tagadni, hogy az értelmiségi elit egy tetemes része részben vagy teljesen elfordult tőle. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy ezek a mozgások valóban azt jelentik-e, hogy a párt a liberális elvektől, a liberális szavazóktól is elfordult.

A liberalizmus képviselete nem egy egyszerű kérdés. Egyrészt a liberális elvek egy része normális esetben valamennyi párt programjában megjelenik. Liberális pártra azért lehet mégis szükség, mert ezeket senki más nem érzi meghatározónak, az ország érdekei szempontjából elsődlegesnek. Egy nemliberális párt számára a liberális elvek lehetőségek, amelyeket az ország érdekeinek szempontjából korlátozni lehet vagy szükséges; a liberális értékrendszerben ezeket az utat jelentik ahhoz, hogy az ország előrehaladjon.

Ebből következik az is, hogy ezek a politikai erők folyamatos kompromisszumokra kényszerülnek. Kormányra kerülésük létfontosságú a számukra, hiszen ha ők nincsenek a kormányban, senki nem lesz, aki a (számukra) megfelelő úton próbálják tartani az országot. Ugyanakkor a politika természetéhez tartozik, hogy egy elvi alapon politizáló, szükségképpen kis párt figyelembe veszi politikai partnereinek elképezését is, más szóval ideiglenes jelleggel, hosszú távú céljainak megvalósulása érdekében enged pillantnyi eléképzeléseiből.

A politika másik alapvető jellemzője, hogy semmit sem lehet egyik pillanatról a másikra megvalósítani. A politikai erők - tehát a pártok és támogatóik - formálni igyekeznek a társadalmat, nem pedig akaratukat ráerőltetni - ettől lesz a demokrácia demokrácia, nem pedig alkotmányos diktatúra. Ha egy liberális érzelmű egyén nem fogadja el, hogy elképzeléseit a társadalom egy tetemes része radikálisan elutasítja, nem következetes, hanem egyszerűen csak intoleráns.


Mindezek fényében nézve az SZDSZ fennt említett kritikáját, rögtön nehezebb a párt jelenlegi - amúgy persze bőven kritizálható - vezetését mint a liberális eszmék elárulóit szemlélni. Az európai parlamenti választások is igazolni látszanak azt a tényt, hogy a választók egy része ténylegesen igényli a liberális alternatívát; és ezért tenni is hajlandó. Mindeközben elfogadja, hogy azzal, hogy az SZDSZ politikai partnerséget vállalt az MSZP-vel, kötelezettségek is járnak; megelégszik annyival, hogy az SZDSZ lehetőségeihez mérten igyekszik érvényesíteni elveit. Mondjuk azzal, hogy egyszerűen csak felveti a drogliberalizáció lehetőségét, és nem akarja azt - fittyet hányva a magyar társadalom jelentős részének félelmeire - azt azonnal bevezetni.

A sokak által kritizált tárcaválasztás éppenséggel tökéletes arra, hogy az SZDSZ igazán hangossan hallassa a hangját; olyan területeket ellenőrizhet, ahol a liberális elvek érvényesíthetősége sokszorosan számít. Azzal, hogy sikerült radikális reformokat keresztülvinni az oktatásban, elképzelhető, hogy sikerült kirántani a szférát az eddigi tespedségéből, és megnyílhat az út az ország versenyképességét ténylegesen elősegítő oktatási rendszer előtt.

Szintén tévedés azt gondolni, hogy az MSZP liberális felvetései gyengíthetnék az SZDSZ pozícióit. Épp ellenkezőleg: a két párt közeledésével mindkét irányba megnyílik az út a szavazók számára, és a politikai termodinamika törvényeinek megfelelően sokkal valószínűbb, hogy a nagyobbik párt liberális perifériáján élő szavazók találják hozzájuk közelebb állónak az SZDSZ-t, mint hogy a valószínűleg már csak az igazán elkötelezett tagokból álló SZDSZ-szavazótábor felbomoljon.

Természetesen a liberális értelmiség egy részének elfordulása a párttól semmiképpen sem üdvözlendő, de katasztrófának sem tekinthető. Aki nem érzi magát jól a reálpolitikában, az ne vegyen részt benne - ennek a gondolatnak a teljes megértéséhez is szükségeltetne némi belülről fakadó liberálizmus.