A második csapás

Az első, traktoros elő-országértékelés után azt képzelhettük, hogy sokkal rosszabb már nem jöhet Orbán beszédeiben. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

A Miskolcon tartott beszédnek egyetlen reális célja lehetett, az viszont a jelen politikai helyzetben teljesen értelemben: a törzsszavazók megerősítése.

Lassan három évvel a választások után nyíltan választási csalásokat emlegetni már nem is lerágott csont: egyszerűen röhejes. Aligha lehet ma bizonytalan szavazó Magyarországon, aki ne úgy érezné, itt a Fidesz veszíteni nem tudásáról van szó; pláne, hogy minél többet veszik elő a jobboldalon kedvenc humiegerüket, annál mélyebben ivódik bele a köztudatba, hogy minden szavazókörben ott üldögélnek a jobboldali delegáltak is.

Ennél talán sokkal súlyosabb az a brutálisan hímsoviniszta családkép, amit Orbán felvázolt: a "férfiember" dolgozik, eltartja a családot, igazi családfő; a kis feleség pedg otthon süt-főz-takarít. Még az is lehet, hogy előzetesen komoly felmérések igazolták a Fidesz elnökének, hogy ez a retorika ül Miskolcon: ettől függetlenül tudnia kellene, hogy szavait az egész országban hallani fogják, és többen intenzív hajtépésbe is kezdenek tőle.

El lehet kezdeni önteni a betonbunkert, hogy az országértékelő beszédre készen álljon. A demagógiaágyúkat már élesre töltötték.