Kik is sztrájkolnak?

Aki nem lakik túlságosan messze a városközponttól, az akár szolid érdeklődéssel is szemlélheti, mi lesz a keddi BKV-sztrájkból. Akiknek kocsijuk van, azok most talán még nyugodtan somolyognak, egyre valószínűbb azonban, hogy hamarosan ők is rájönnek: maximum az autók tetején ugrálva lehet majd az úttesten hatékonyan közlekedni.

A sztrájkért persze mindenki utálni fogja a BKV-s dolgozókat; aligha olyan csoportról van szó, amelyiket a fővárosiak nagyobbik része olyan különösebben szeretne. Az átlagutazó ugyanis tipikusan a személye elleni szívatásnak éli meg, ha pont az orra előtt csapják be az ajtót, hogy az állomások dolgozói sem motiváltak egy kicsit sem az utazási feltételek - a cégre is kötelező - betartásában; ehhez még szép kontrasztot adnak a fizikai erőszaktól sem visszariadó BKV-ellenőrök. (Az ő sztrákjukkal pl. szerintem az összes budapesti messzemenő szolidaritást tudna vállalni.) Hogy akkor most a megállóban fagyoskodó utasokat a fűtött, csukott ajtajú autóbuszból figyelő vezetőket ne is említsem. A BKV folyamatosan emelkedő árú szolgáltatásai még akkor sem javulnak, ha ahhoz pénz nem csak megfelelő mentalitás kellene.

Megfelelő társadalmi szolidaritás híján pedig nehéz lesz hosszú távú eredményeket elérni; ha tényleg lesz sztrájk, alighanem minden döntéshozó megkapja majd azt a politikai legitimitást, hogy előbb-utóbb visszaüssön a BKV-s dolgozókra.