Egy utolsóesélyes pártelnök

- Mi volna üdvösebb: ha megerősödne az értékelvű jobbközép, vagy ha 2006-ban - akár a hasznossági elv alapján - győzne a jobboldal, és kormányzati pozícióból kezdene normális Magyarországot építeni?

- Azért van harmadik választás is.

- Mégpedig?

- Amikor egy értékelvű, többpárti jobbközép kap többséget, mert meg tudta győzni a választókat, hogy képes egy természetesen sokszínű, normális Magyarországot építeni.

- Ez nem illúzió?

(A szokásos siránkozás helyett, hogy a Heti Válasz a Dávid Ibolyával készült interjúval is bizonyította, hogy képtelen kilépni a Fidesz-retorika elvtelen kiszolgálóinak köréből, legyen elég ennyi.)

Dávid Ibolya egyre jobb pozícióba kerül ahhoz, hogy ismét bevihesse a Parlamentbe a Magyar Demokrata Fórumot - noha az esélyek jelen pillanatban még így sem túlságosan nagyok. Az EP-választások csak annyit igazoltak vissza, hogy van érdeklődés a Fórum nyújtotta politikára; hogy élesben hogyan döntenek az emberek, az egyelőre teljesen nyitott kérdés.

A probléma talán ott kezdődik, hogy a párt szemlátomást nem tudja eldönteni, hogy jelenlegi, meglehetősen konfúz értékrendszeréből mit adjon fel és mit tűzzön ténylegesen a pajzsára. A pártelnök által felsorolt értékek némelyike - például a kisebb állam - nyílt szakítás azzal az elvvel, amit a Fidesz-MDF kormány vallott; igaz, a világ boldogabbik felén ezt nevezik jobboldalinak. Magyarországon viszont az emberek nem szeretnek adót fizetni, de ha felmegy a gáz vagy a közlekedés ára, az igen nagy valószínűséggel kiveri a biztosítékot a szavazópolgár fejében.

Első pillantásra - politikai szempontból - remek ötletnek tűnik az MDNP és az MDF egyesüléséből; az interjúból viszont kiderül az is, hogy ennek a feltételrendszere még messze nincs megfelelő mélységben kidolgozva. Ami teljesen nyilvánvaló, hogy egyik párt politikai erői sem szeretnének eltűnni a süllyesztőben, de mintha eddig ez lenne az egyetlen dolog, amiben biztosra vehetjük a konszenzust - minden más tekintetben mintha az összes szereplő borotvaélen táncolna.

Kérdés az is, hogy Dávid Ibolya helyesen teszi-e, hogy célként folyton a Fidesszel kötött parlamenti (és nem választási) szövetséget jelöli meg, miközben más nyilatkozatai óhatatlanul is azt a benyomást teszik, hogy közel elfogadhatatlannak tartja a Fidesz politikáját.

Az MDF számára tehát feltétlenül izgalmas lesz a választásokig hátralevő szűk másfél év; akik pedig azt gondolják, hogy a politikai diverzitás alapvetően mégiscsak jó dolog, azoknak szintén lesz izgulnivalójuk. Azoknak meg pláne, akiknek nem tetszik a párt jelenleg elég markáns xeno- homo- és még ki tudja milyen-fób politikája.