SMS

Noha nem emlékszünk arra, hogy pont a Magyar Nemzet hangosan kikelt volna, amikor az Ezüsthajó Kft. Orbán Viktor minden mozdulatát - amúgy katasztrofális minőségben - lefilmezte, annyi igazság mindenképpen van a mai vezércikkben, hogy a kormány által elkezdtett SMS-kampány totális kommunikációs kudarc, felháborító pénzszórás és döbbentes demagógia egyszerre.

Ahogy határozottan irritáló volt, hogy a Nemzeti Konzultáció alkalmával a Fidesztől autót lehetett nyerni, ugyanúgy nem világos, mi célt szolgálnak ezek a rövid szöveges üzenetek. Túl azon, hogy a mobiltelefon csipogtatása minden eddiginél nagyobb beleturkálás a magánszférába (talán még a választási telefonkampányoknál is keményebb), totál röhejes és értelmetlen húzás.

Nem tudni, mi a rosszabb: ha az összegyűlt pár ezer válaszból kiszűrhető álláspontot figyelembe veszi a kormány vagy elengedi a füle mellett. Ha az utóbbi, akkor minek - erre még visszatérünk - de ha viszont az előbbi, akkor Isten óvja Magyarországot! Elvégre lehet, hogy fontos kérdés volt, hogy Caramel vagy Palcsó Tamás lesz az Év hangja, de talán az egészségügyi reform kérdése egy lehelletnyivel fontosabb. Bár az akkor sms-t küldők legalább ténylegesen érezhették, hogy történik valami, míg a kormány esetében nincs az a médium, amivel érdemben hatni lehetne az eseményekre. Megintcsak bár hála istennek: elvégre nem azért választunk kormányt, hogy az aztán sms-kampányok segítségével hozzanak döntéseket. Elég imponáló kép: Gyurcsány Ferenc egy nemzetközi szerződés aláírásakor még egy gyors pillantást vet Nokia 6110-re, vajon mit zúg a vox populi. Na ne.

Persze adott esetben azzal is lehetne védekezni, hogy csak a politikai kérdéseket szeretnék így behozni a köztudatba. Nade. Egy: ezek nem fontos, hanem pitiáner, nevetségesen komolytalan és demagóg, olykor egyenes értelmezhetetlen felvetések. Kettő: lehet, hogy a magyar politikai élet nem igazán bonyolult, de azért 250 karakteres egységekben gondolkodni róla mégicsak nevetséges. Vagy nem?

Válaszaikat a 06-30-577-1768-as sms-számra várjuk.