A tolerancia egyik bajnoka

Tiszteletre méltó az a következetes kompromisszummentesség, amivel Kis János a szólásszabadság kérdését kezeli. A riporter hiába próbálja meg a mai magyar közélet középkori nézeteit erősíteni - Kis János, kitart kilenc évvel ezelőtt, helyes nézetei mellett. Az igazság ugyanis nem ismer trendeket.

Magyarországon sajnos nincs sok becsülete a "tolerancia" szónak - valami olyasmit jelent, hogy a velem nem teljesen azonos nézetű embereket sem verem fejbe egy baseball-ütővel, ha nagyon sokan nézik. Holott a tolerancia valami olyasvalamit kellene, hogy jelentsen, hogy a bennem undort keltő viselkedésű és véleményű embereket is elviselem, anélkül, hogy létezésüket erőszakos eszközökkel meg kívánnám szüntetni. Szóban persze kardoskodhatom a véleményem mellett.

A legdöbbenetesebb az, hogy a többség számra még most sem világos, miért életveszélyes minden olyan játék, amely korlátozni akarná a szólásszabadságot. A demokratikus berendezkedés alapelve kellene, hogy legyen, hogy bárki bármit mondhat, és mi ezek ellen civilizált módon próbálunk küzdeni. Sokan mégis maradnának a jól bevált erőszaknál és büntetőjogi paragrafusok mögé rejtőzve irtanánk ellenfeleiket.

Holott a büntetőjog még nem mentene fel bennünket morális kötelezettségeink alól. A büntetőjogot - mint a jogot általában - meg lehet kerülni, a morált jó esetben nem. Ha valakit felmentenek egy bírósági tárgyaláson, az - a magyar közvélekedéssel ellentétben - még nem jelenti, hogy az egy szent; csak annyit jelent, hogy az illető nem követett el bűncselekményt. Ezért, így önmagában, még nem osztanak medaillont. Sőt: a társadalom még dönthet úgy, hogy az adott nézet képviselőit kiközösíti magából.

Mert tulajdonképpen ez az egyetlen, ami igazán használna. Ha Zuschalg Jánoshoz hasonlóan a többi rasszistát is kiközösítené magából a politikai elit - ha társaságban nem lehetne következmények nélkül cigányozni. Ha más állampolgárok emeri jogait fontosnak éreznénk egy rasszista disznó jó hangulatánál. Ha azokat, akik a törvény erejével akarnak kiközösíteni, a társadalom a morál erejével lehetetlenítené el.

És nincs mese. Ezt ki kell várni; addig pedig nincs más választásunk: egyszerre kell toleránsnak és elveinkhez hűnek maradnunk.