BK

A BK most nem a Bernát "Manó-san" Klára monogrammja kíván lenni, hanem a Bush-Kerry vitát hivatott jelenteni. Ugyanis abban a szerencsében lehetett részem (?), hogy megnézhettem a teljes, vágatlan vitát (a második részt) a tévében.

Sajnos elfogult vagyok (és elméletileg potenciális szavazó is), de igyekszem "tényszerűnek" beállítani a véleményem. Azért írom ezt, mert tényleg erőteljes volt a különbség a két jelölt között. Míg Bush azzal érvelt szinte mindenre, hogy "Kerry mégis megszavazta ezt-és-ezt a törvényt, furcsa, hogy más most a véleménye", Kerry azzal vágott mindenre vissza, hogy "Bush katasztrofális hibát követett el, mikor így indította meg a háborút Irak ellen". És azt hiszem, ezzel a két kiemelt mondattal még nem árultam el a véleményem.

Hogy magára a vitára térjek rá, két nagy kérdés került itt megvitatásra, Irak, valamint a gazdasági helyzet. Az elsőnél a főként azt emelték ki a jelöltek, hogy okos volt-e megindítani a háborút (Bush szerint igen, mert megvédték magukat egy "gonosztól", Kerry szerint viszont fejetlenül, és főleg szövetségtelenül rohantak bele a háború kellős közepébe - melyre Bush megkérdezte, mi van Blairrel, Berlusconival...). A másodiknál egyértelműen arra hegyezte ki Kerry a kérdést, hogy az elmúlt négy évben csökkent a foglalkoztatottak száma, míg Bush szerint a fizetések maguk emelkedtek.

Az adózásról egyértelmű volt a véleménykülönbség: Bush szerint jó az alapkoncepció (mindenki adózzon keveset) Kerry ellenben a szociálisabb megoldások híve: szeretné az egészségügyet támogatni az adókból (főleg a gyerekekét), valamint a jólkeresőket nagyon meg akarja adóztatni - természetesen cserébe az átlagkeresetűeket (200 000 dollár évente) kevésbé terhelné. Hogy egy nagyon populárisnak hangzó kijelentését idézzem "egy százalék a gazdag, ebből a teremből hárman, elnök úr, én, és ha nem harakszol, Charlie (a műsorvezető), te, ellenben nyolcvan százalék az átlagkeresetű, önöket segíteném". Jól hangzik legalább.

Szó volt még az abortusz kérdéséről, ahol Bush általánosított: ez rossz, tehát nem szabad támogatni, Kerry támogatta. Kerry válaszában próbálta felhívni a figyelmet az általánosítás veszélyeire (mit tegyen egy 16 éves lány, akit nevelőapja megerőszakolt, mit tegyen egy nő, akinek az élete forog kockán, ha megtartja a babát). Bush erre csak annyit válaszolt, "a kérdés az, hogy tiltsuk, vagy ne tiltsuk ezt a bűnt. Én tiltanám, Kerry nem". Mmm, szofisztikált teremtés.

A legviccesebb persze az utolsó kérdés volt (a nézők kérdéseket tehettek fel a jelölteknek: a demokraták Bushnak míg a republikánusok Kerrynek): "tud-e mondani három hibát, elnök úr, amelyet elkövetett, de aztán jóvátett?" Meglepetés, Bush erre a jó döntéseit kezde sorolni, és mellékmondatként jegyezte csak meg, hogy "néhány embert rosszul választott ki feladatokra". Kerry persze örömmel sorolta Bush hibáit. Csak azt feledte, hogy hogyan tenné jóvá:)

A vita agresszívnek lett beállítva a fent említett cikkben. Nem volt agresszív. Sokkal kultúráltabban sikerült megoldaniuk a vitát a feleknek, mint azt pl. egy magyar párostól várnánk. Nem mondom, hogy nem voltak mindketten erőteljesek, mert azok voltak, de eszükbe nem jutott volna szidni egymást, sőt kedvesen mosolyogtak egymásra (Kerry legalábbis, Bushnak néha az arcára fagyott a vigyor, ami eléggé viccesen nézett ki), kezet is fogtak az elején meg a végén súgdostak néhány szót egymás fülébe (bárcsak hallottam volna, ahogy egymást szidják:). Még egy dolgot szeretnék kiemelni: mindketten előszeretettel hívták keresztnevükön a kérdező választópolgárokat ("Köszönöm a kérdésedet, Jane", hasonlók). Ez azért "laza".