Lesz idejük focizni

Könnyen lehet, hogy tovább csökken a hovatovább jelenleg is csak elektromikroszkóppal kimutatható MDF-frakció. Ez különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a párt vezetői rendre úgy nyilatkoznak, mintha továbbra is lenne számottevő esély arra, hogy a Fidesz jobboldali riválisának lenne komolyan vehető esélye arra, hogy ismét bejusson a Parlamentbe - amikor már legutóbbi is a Fidesz vitte be őket a hátán. Ezután a ciklus után azonban, amikor Dávid Ibolya jobboldali önérzetét a Fideszen köszörülte és még hűbéresküjét is megszegte, erre aligha van esély.

Márpedig saját teljesítményt az MDF aligha tud felmutatni. A legkönnyebb szellő által is elnyomott, tétova báránybégetésből ugyanis akkor sem lesz gyújtó hangú beszéd, ha azt csinos kiskosztümben adjuk elő - Dávid Ibolya alighanem azért népszerű, mert alig van öt szava, amire emlékezni lehet. Az MDF ugyanazt adja elő, amit a Fidesz, csak lightosabb változatban; ez a tét nélküli, éppen csak el nem bliccelt EP-választások esetén még egy járható taktika volt, most, hogy minden idők legvéresebb kampánya várható, aligha az.

Ráadásul az ún. baloldalon nagyon nehéz elfelejteni, hogy mindabban, amit a rendszerváltás utáni Parlament legnagyobb szónoka egy csodálatosan frappáns szóképpel egyszerűen árokásásnak nevezett, anno az MDF is ugyancsak kivette a részét. Markánsan kiált amellett a Fidesz mellett, amelyben most viszolyogva fedezte fel az opportunista nagypártot, és az antiszemitizmustól kezdve a komcsizáson át a masszív homofóbiáig mindenben kivette a részét. Nem volt egy perc, amikor ha másért nem, hát egy normálisabb Magyarország kedvéért hajlandóak lettek volna kibújni a Fidesz... árnyékából.

És még a focizhoz sem értettek.