Grafikonok, miniszterelnökök

Lehet, hogy csak jelen sorok íróját zavarja, de mindenképpen érdemes regisztrálni, hogy Gyurcsány Ferenc retorikája egyre inkább közelít a négy évvel ezelőtti Orbán Viktoréhoz. Ebbe beletartozik a kormány teljesítményéről szóló fizetett hirdetések mániája is - ezek legalább annyira hiteltelenek, mint amennyire megkérdőjelezhetőek. És ehhez még külön rosszindulat sem kell: egyszerűen nem lehet elhinni, hogy bonyolult gazdaságpolitikai kérdésekről hitelesen lehet tájékoztatni néhány grafikon segítségével.

Mintha bizony az emberek így hoznának döntéseket: elővennék a KSH évkönyvét, egy táblázatkezelő segítségével összeállítanák az őket érintő grarfikonokat, és ha tetszetős eredményt kapnak, bizalmat szavaznak a kormánynak, ha nem, leszavazzák azt. Holott akit érdekel a politika, az sokszor, többféle forrásból tájékozódik, és maximum már eleve meglevő, erős elkötelezettségét erősíti tovább egy ilyen hirdetés; az alacsony iskolázottságúaknak sem ez számít. Ki-ki pontosan tudja, hogy mit vár a kormánytól, és ha nem kapta meg, nincs az a hiperbola, ami eltérítené a protestszavazástól - nálunk még csak ennek vannak igazán mély és sikeres hagyományai.

Gyurcsány televíziós vitára hívta ki Orbánt. Hogy minek, az egyelőre nem derült ki; az viszont tudható, hogy a Fidesz vezetőemberének nem kenyere az éles, szabad vita. Alighanem fel tudja mérni, Gyurcsány kettejük közül még mindig rokonszenvesebb, dinamikusabb figura - egyelőre. A hatalmáért való rettegés és az arrogancia ugyanis neki sem áll túlságosan jól.