Épp ideje volt

mármint Japán bocsánatkérése. Ugyanis nem érzem teljesen megalapozottnak azt a metódust, mely szerint az utóbbi hetekben eljártak. Ez alatt természetesen azt értem, hogy ha valaki saját iskolásainak hazugságokat akara megtanítani az viselje a következményeket, főleg, ha ezek a következmények azoktól a ma már milliárdoktól származnak, akik az említett hazugságok áldozatai voltak. Illetve, a jelenlegi japán oktatáspolitika szerint nem voltak.
Azok után pedig, hogy Kína tüntetéseken követeli, hogy igenis (ahogy Németország hajlandó elfogadni, hogy holokauszt már pedig van és volt) ismerjék be, hogy eleget kegyetlenkedtek japán katonák kínaiakkal és más ázsiai népekkel ahhoz, hogy ezt a fejezetet is épp olyan mértékben véssék be gyermekeik agyába a történelemből, mint, mondjuk, a szamurájokat. Erre pedig nem az a válasz, hogy még Japánnak áll feljebb, mint azt tette az elmúlt pár hétben, hanem bizony sikerült végre Koidzuminak megtalálni a helyes utat: annyit mondott, "Bocsánat".